Tolvajnyelvtől a „vamzerig”: A börtönszleng titkos világa
A börtönöknek mindig is megvolt a saját, különleges nyelvezete. Ez a szókincs nem csupán furcsa kifejezések gyűjteménye, hanem egy olyan sajátos kommunikációs rendszer, amely évszázadok alatt alakult ki. A börtönszleng egyszerre szolgálta az összetartozás érzését, a kívülállók kizárását és a mindennapi élet egyszerűbbé tételét a rácsok mögött.
A magyar börtönszleng gyökerei egészen a 19. századig nyúlnak vissza. Számos szó a tolvajnyelvből, az úgynevezett argóból került át a büntetés-végrehajtási intézetek világába. Az évtizedek során ezek a kifejezések folyamatosan változtak, új szavak születtek, mások pedig kikoptak a használatból. Napjainkban a filmek, a zene és az internet hatására néhány börtönszlengből származó szó már a hétköznapi nyelv részévé is vált.
A legismertebb kifejezések közé tartozik a vamzer, amely a besúgót, árulkodót jelenti. A börtönök íratlan szabályai szerint ez az egyik legsúlyosabb bélyeg, amelyet egy fogvatartott kaphat. Hasonlóan ismert a smasszer szó, amely eredetileg a börtönőrt jelentette. Bár ma már hivatalosan büntetés-végrehajtási felügyelők dolgoznak az intézetekben, a régi elnevezést még sokan ismerik.
A zárkát gyakran egyszerűen kóternek nevezik. Maga a szó már régóta jelen van a köznyelvben is, és sokan használják átvitt értelemben, ha valaki börtönbe kerül. A balhé eredetileg konfliktust, rendbontást jelentett, ma pedig szinte bárki használja egy hangos veszekedésre vagy botrányra.
A zárkák mindennapjaihoz természetesen a rendszeres ellenőrzések is hozzátartoztak. Erre is külön szlengszó született: a „hippis” a zárka ellenőrzését, illetve a zárka átkutatását, motozását jelentette (nem a ma ismert hippi szóból ered). A szó ma már kevéssé ismert, egykori használata azonban jól mutatja, hogy a börtönélet szinte minden mozzanatának kialakult a maga sajátos elnevezése.
Zárka ellenőrzés, a "hippis"
Fotó: Fortepan / Urbán Tamás
A börtönszleng nemcsak emberekre vagy helyekre alkotott saját szavakat, hanem a mindennapi tárgyakra is. A cigaretta, az étel, a pénz vagy akár egy egyszerű levél is külön elnevezést kaphatott, amelyet csak a bent élők értettek. Ez a sajátos nyelv segített elkülöníteni a „bentieket” a külvilágtól, és erősítette a közösséghez tartozás érzését.
Éppen ezért a börtönszleng nem pusztán nyelvészeti érdekesség: fontos része annak a kultúrának és mindennapi világnak, amely a rácsok mögött alakult ki. A veszprémi Várbörtön Látogatóközpont „Ember a rács mögött” című kiállításában ezért külön rész foglalkozik a börtönök sajátos szlengjével és a fogvatartotti tetoválások világával is. A szavak és a testre került jelek egyaránt mesélnek arról, hogyan alakították ki az intézetek lakói saját közösségi kódjaikat, hogyan fejezték ki hovatartozásukat, és milyen jelentéseket adtak az egyes jeleknek.
A szleng azonban nem csupán játék a szavakkal. A börtönben gyakran a hierarchia része is volt. Egyetlen rosszul megválasztott kifejezés vagy sértő megszólítás konfliktust idézhetett elő. Az újonnan érkezőknek ezért nemcsak a házirendet kellett megtanulniuk, hanem azt is, hogyan beszéljenek úgy, hogy elkerüljék a félreértéseket.
Érdekesség, hogy a különböző korszakoknak saját szlengjük alakult ki. Más kifejezéseket használtak a Monarchia idején, mást a két világháború között, és újabb szavak jelentek meg a szocializmus évtizedeiben. A mai fogvatartottak nyelvében már az angol eredetű szavak és az internetes kifejezések is megjelentek.
Fotó: Fortepan / Urbán Tamás
A kutatók szerint a börtönszleng folyamatosan változik, mert alkalmazkodik a társadalmi és kulturális környezethez. Ami ma ismert és gyakran használt szó, néhány évtized múlva talán már csak a régi visszaemlékezésekben vagy szótárakban lesz megtalálható. Talán éppen ezért érdemes megőrizni ezeket a különös szavakat: mert egy-egy kifejezésen keresztül nemcsak egy nyelvi világba, hanem egy letűnt korszak mindennapjaiba is bepillanthatunk.
Juhász-Léhi István / Várbörtön Látogatóközpont