„Szakadék a múlt és az igazságtétel között” – Kahler Frigyes kommunizmusról szóló kötetét mutatták be Veszprémben

A megjelenteket Sebestyén József, a Veszprémi Érseki Főiskola rektora köszöntötte. A kötet kapcsán Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke és Zinner Tibor egyetemi tanár, a Legfelsőbb Bíróság nyugalmazott főosztályvezetője beszélgetett a szerzővel.

Zinner Tibor személyes hangú visszatekintésében felidézte, hogy Kahler Frigyessel a rendszerváltozás utáni időszakban hosszú éveken át dolgoztak együtt a semmisségi törvények előkészítésében, közös kutatásokban és a kommunista megtorlások áldozataival szemben elkövetett jogsértések erkölcsi, politikai és – amennyire lehetséges – anyagi jóvátételén. Mint fogalmazott: mindez erkölcsi kötelesség volt számukra, mégis egyikük sem lehet elégedett az eredménnyel. Véleménye szerint az igazságtétel folyamata torzó maradt, az alkotmánybírósági és politikai döntések következtében kisiklott, a sortűzperek pedig sok esetben inkább a „bohózat” kategóriájába sorolhatók.

Zinner Tibor hangsúlyozta: a rendszerváltozás idején erős társadalmi igény mutatkozott a múlttal való őszinte szembenézésre, ám ezt az „előre nézés” politikája – a NATO- és EU-csatlakozás prioritása – háttérbe szorította. Ennek következményeként a kommunista diktatúra valódi története máig nem épült be kellő mélységben a társadalmi tudatba, gyakran politikai viták tárgyává vált, holott szerinte alapvető lenne, hogy a fiatalabb generációk pontos képet kapjanak nagyszüleik világáról. Külön kitért arra is, hogy az orosz–ukrán háború miatt jelenleg elérhetetlenek azok az alapvető szovjet levéltári források, amelyek nélkül a magyar történelem szovjetizálásának teljes feltárása lehetetlen, így sok kérdésben továbbra is fehér foltok maradnak.

A kötet jelentőségéről szólva Zinner Tibor elmondta: a könyv számos hiánypótló tanulmányt tartalmaz, ugyanakkor attól tart, hogy elsősorban nem azokhoz jut el, akiknek a leginkább szembe kellene nézniük a benne foglalt megállapításokkal. Úgy véli, a mű elsősorban a „vájtfülűeknek” ad fontos támpontokat, de bízik abban, hogy egyes részei idővel szélesebb körben is hatást gyakorolnak majd, akár a politikai döntéshozatal szintjén is. Példaként említette a Hamusics-ügy feldolgozását, amely jól mutatja a történészi és a bírói megközelítés közötti feszültséget: míg a történész logikai összefüggésekben gondolkodik, a bíróság szigorúan dokumentumokra épít, ami sokszor ellehetetleníti az igazság kimondását.

A beszélgetés második részében Kahler Frigyes kollégiumvezető bíró, jogtörténész a kötet keletkezésének hátteréről szólt. Elmondta: a Szakadék 35 év kutatómunkáját foglalja össze, és azt mutatja be, miként hatott a kommunizmus ideológiája a jogrendszerre, az ítélkezési gyakorlatra és a társadalom egészére. Felidézte, hogy pályája a nyolcvanas évek végén indult el igazán, amikor a Németh Miklós-kormány jogásztörténész vegyes bizottságában a koncepciós perek vizsgálatával bízták meg. Több száz ügy elemzése során rajzolódtak ki azok a mintázatok, amelyek a diktatúra igazságszolgáltatására jellemzőek voltak, és amelyek később korábbi köteteiben, majd a most bemutatott munkában is megjelentek.

Kahler Frigyes nem hallgatta el a nehézségeket sem: mint fogalmazott, a valós történet feltárását erős politikai és intézményi ellenszél nehezítette, különösen a felelősség kérdésének tisztázásában. Ugyanakkor kiemelte, hogy alternatív források, másodlagos és rejtett levéltári anyagok segítségével számos akadályt sikerült leküzdeniük, ebben pedig jelentős támogatást kaptak többek között a Honvédelmi Minisztérium akkori vezetésétől.

A fehér foltokkal kapcsolatban a szerző úgy fogalmazott: biztosan maradtak még feltáratlan területek, de ez egyben feladatot is jelent a következő generációk számára. Bízik benne, hogy a fiatal történészek továbbviszik ezt a munkát, hiszen a téma korántsem merült ki.
  
Arra a kérdésre pedig, mire a legbüszkébb a kötet kapcsán, tömören válaszolt: arra, hogy megjelenhetett. Mint mondta, egy ilyen terjedelmű, mintegy ötszáz oldalas munka kiadása ma már önmagában is komoly eredmény, amelyért külön köszönet illeti Földváryné Kiss Rékát, a NEB elnökét, aki támogatta a kötet megjelentetését.

A könyvbemutató egyértelművé tette: a kommunista diktatúra jogi és erkölcsi örökségével való szembenézés továbbra sem lezárt fejezet, hanem olyan történelmi és társadalmi kérdés, amelynek feldolgozása ma is aktuális.