Panoptikon Prison

Jeremy Bentham (1748-1832) angol filozófus és társadalomelméleti kutató az 1700-as évek közepén alkotott egy társadalmi kontrollmechanizmust, amely a modern tekintély és fegyelem átfogó szimbólumává vált a nyugati világban: a Panoptikon nevű börtönrendszert. A tervezés alapelve az volt, hogy a lehető legkevesebb őrrel és minimális biztonsági költségekkel figyeljék a lehető legtöbb foglyot. Az épület egy központi torony az őrök számára, amelyet börtöncellákból álló, gyűrű alakú épület vesz körül. Az épület úgy került volna kialakításra, hogy a cellákat csak egy fal választja el egymástól és mindegyiknek van egy nyitott oldala, ami a központi torony irányába néz, de túl messze van tőle ahhoz, hogy a rabok láthassák az őröket, akik így bármikor szemmel tarthatják a foglyokat. A foglyok így mindig kiszolgáltatottak és láthatóak a hatalom számára. „Az egyes cellákra leképezve ez az elrendezés fillérekbe kerül majd: kis ráfordítás a biztonság hatalmas fokozására.”

Az első prototípus egy börtönépület lett volna ugyan, de alkotója nem csupán a büntetés eszközeként képzelt el egy ilyen építményt: „Lehet az a javíthatatlanok megbüntetése, a tébolyodottak őrzése, az erkölcstelenek megreformálása (…) vagy a fölcseperedő nemzedék terelése az oktatás útjára: egyszóval alkalmazhatjuk a halál szobáinak örök börtöneként, tárgyalás előtti előzetes fogházként, fegyintézetként, javító intézetként, dologházként, manufaktúraként, őrültek házaként, kórházként, vagy iskolaként.” (Jeremy Bentham: Panopticon)

Ennek a felépítésnek a szociológiai hatása az volna, hogy a foglyok (vagy pszichopaták, betegek, diákok…) folyamatosan tudatában vannak annak, hogy bármikor megfigyelhetik őket, de soha nem tudhatják pontosan, hogy mikor. A hatalom egy ilyen jellegű épület falai közt nem a fizikai jelenlétben rejlik, hanem abban a tudatban, hogy valaki mindig figyelhet. A foglyok önállóan is fegyelmezik magukat, mivel a megfigyelés lehetőségének tudata elegendő ahhoz, hogy megőrizzék a rendet. Így akár egyetlen őr is képes több foglyot irányítani, sőt, valójában nem is szükséges állandóan őröknek lenniük a toronyban – a rabok úgysem tudják, hogy egyedül vannak. 

Ugyan ezen elvek alapján épült néhány börtön, egyik sem felelt meg pontosan a részletes rajzoknak vagy Bentham vezetési elveinek – aminek a kulcsa a megfigyelés nélküli ellenőrzés volt. Bentham panoptikumbörtön felépítésére és irányítására vonatkozó tervének egyik maradandó öröksége a Tate Britain, a művészeti galéria, amely a Temze folyó partján áll azon a telken, amelyet Bentham vásárolt börtöne tervezett helyének.