Miért vonzanak minket a valódi bűnügyek?

A műfaj első, és egyik legjelentősebb képviselője Truman Capote, akinek 1966-os Hidegvérrel című regénye mintegy megteremtette ezt a világot. A könyv egy 1959-es esetet dolgoz fel, egy gazdag kansasi család meggyilkolását. Capote írásában részletesen bemutatta a gyilkosságok körülményeit, a nyomozást, valamint az elkövetők pszichológiai hátterét is. A regényben nemcsak a bűntényre fókuszált, hanem az amerikai bűnüldöző rendszerre is hangsúlyt fektetett, amely a napjainkban készülő, hasonló jellegű tartalmak egyik alapjául is szolgál.

Egy ilyen tartalom fogyasztása esetén nemcsak azt tudjuk meg tárgyilagosan, leíró jelleggel, hogy mi történt: attól lesz izgalmas, hogy szélesebb, összetettebb képet kapunk az elkövetőről, megismerjük a családi és szociális hátterét, mentális állapotát és motivációit is – azaz kiderül, miért tette, amit tett. Általában elmesélik az áldozatok történetét is, illetve bepillantást kapunk a nyomozás részleteibe, hogy a lehető legtöbbet tudjunk meg az adott esetről, így minden szemszögből beleláthatunk az események alakulásába. 

Az emberek vonzódása a bűnügyekhez részben a rejtélyek és az izgalmak kereséséből fakad, ami a feszültséget és a kíváncsiságot táplálja bennük.A valós bűnügyek esetében a forgatókönyvet maga az élet írta: az esetek komplexitása és a mögöttes motivációk feltárása lehetőséget ad arra, hogy az ilyen tartalmak iránt érdeklődők mélyebben megértsék az emberi természet sötétebb oldalát úgy, hogy közben mégis biztonságban vannak a kanapéjukon. A rejtélyek, a nyomozások és a váratlan fordulatok fenntartják a feszültséget, így a nézők – természetesen egy hatásosan felépített képi világgal és dramaturgiával megalkotott sorozat esetében - izgalommal követik a cselekményt.

A pszichológia szerint a megtörtént bűnügyeket feldolgozó tartalmak fogyasztása lehetőséget ad a „hétköznapi” embereknek is arra, hogy az szembenézzenek saját félelmeikkel és a bűnözés mögötti motivációkkal, anélkül, hogy közvetlen veszélynek lennének kitéve. Az emberben – főleg a nőkben – meglévő empátia is hozzájárul ezek sikeréhez, ugyanis gyakran tudnak azonosulni az áldozatokkal, és sokszor az is magyarázat lehet, hogy úgy érzik, ezt látva tettek egy lépést a felé, hogy felkészüljenek egy esetlegesen őket érő támadásra.

Az Ember a rács mögött kiállításon bemutatott tartalmak, esetek is betekintést nyújtanak a bűnüldözés, a büntetés mögöttes világába, ami a true crime sorozatokhoz és podcastekhez hasonlóan nemcsak szórakoztató, hanem tanulságos is, mivel felhívja a figyelmet a bűnözésés az igazságszolgáltatás komplexitására.

Felhasznált irodalom:

WMN - Ezért szeretjük a true crime-történeteket 

Femina - Miért a nők vonzódnak inkább a true crime dokumentumfilmekhez?