Bezárt elmék, avagy a börtönpszichózis jelensége
Amikor a rácsok és falak összezárulnak körülötted, és a csend beszélni kezd, vajon mi történik az elméddel? A börtönök nem csupán fizikai korlátokat állítanak, hanem mentális börtönné is válhatnak azok számára, akik hosszú időn át élnek elszigeteltségben. A szabadság elvesztésének lelki súlya és a bezártság monotonitása sok rabnál pszichotikus tüneteket idézhet elő. Hallucinációk, üldözési mánia – a börtönpszichózis egy valós és ijesztő jelenség, amelyre a szakemberek is egyre nagyobb figyelmet fordítanak. Vajon milyen hatással van a börtönélet az elmére, és van-e kiút ebből az állapotból?
A magyarul őrültségnek vagy tébolynak nevezett pszichózist elsősorban a valóságérzet torzulása, a valósággal való kapcsolatvesztés jellemzi. A börtönpszichózis kifejezés a börtönkörnyezet által kiváltott pszichotikus tünetekre utal, amelyek során az egyén valóságérzékelése torzul, és téveszmék vagy hallucinációk léphetnek fel. A pszichózis állapotát számos testi betegség és mentális zavar okozhatja a „szabad” embereknél, a börtönkörnyezet viszont önmagában is számos stresszort tartalmaz, mint például a szabadság megvonása, a családtól és a barátoktól való elszigeteltség, valamint a zárt és gyakran zsúfolt körülmények. Ezek a tényezők a mentális egészségi állapot romlásához, és egyes esetekben pszichotikus tünetek kialakulásához vezethetnek.
Leggyakrabban azoknál a fogvatartottaknál alakul ki, akik hosszú időt töltenek elszigeteltségben, például magánzárkában vagy szigorúan őrzött büntetés-végrehajtási intézetekben; de felütheti a fejét olyanoknál is, akik bántalmazás, hatalmi visszaélések vagy állandó fenyegetettség miatt élnek folyamatos stresszben. A bezártság, az ingerszegény környezet jelentősen befolyásolhatja az elme működését, ami hallucinációkhoz, paranoia kialakulásához és téveszmékhez vezethet. Egyes rabok arról számolnak be, hogy hangokat hallanak, tárgyakat látnak mozogni, vagy azt hiszik, hogy folyamatosan megfigyelik és üldözik őket. A valóságérzékelés torzulása miatt az érintettek gyakran agresszívvé vagy visszahúzódóvá válhatnak, ami további kihívásokhoz vezet a börtönben való életükben, és a későbbi reintegrációjukat is nagyban nehezíti.
A pszichotikus tünetek megjelenése gyakran agresszív vagy önkárosító magatartást eredményezhet: az érintett emberek nehezen tudnak kapcsolatot teremteni a többi rabbal vagy az őrökkel, ami növeli az elszigeteltség érzését, és folyamatosan ront a helyzeten. Egyes esetekben a fogvatartottak annyira elszakadnak a valóságtól, hogy nem tudják felismerni és kielégíteni saját szükségleteiket, ami súlyos egészségügyi problémákhoz is vezethet. A börtönlakók mentális betegségei nemcsak az egyének egészségét károsítják, de a börtönök biztonságát és működését is veszélyeztetik.
Elengedhetetlen azonban elkülöníteni egymástól azokat a bűnözőket, akik csak a bezártság és egyéb környezeti tényezők miatt, a büntetésük letöltése közben kerülnek kifogásolható elmeállapotba azoktól, akik már a bűnelkövetés idejében is mentális betegséggel küzdöttek, ugyanis utóbbi esetben az elbírálást is befolyásolja az állapotuk. A mentális zavarokkal érintett bűnözők esetén igazságügyi pszichiátriai szakértők véleménye alapján dől el, hogy ítéletüket korrekciós intézményben vagy igazságügyi pszichiátriai ellátásban, kényszergyógykezeltként töltik el.
A börtönpszichológus jelenléte és segítsége nagyban hozzájárulhat a börtönpszichózis leküzdéséhez, és az ebből eredő problémás esetek elkerüléséhez. A fogvatartottaknak módjuk van, és szerencsére gyakran fordulnak pszichológushoz segítségért problémáikkal, szorongásukkal kapcsolatban. Leginkább azoknak van szükségük ilyen jellegű támogatásra, akik igazságtalannak tartják a büntetésüket, vagy váltig azt állítják, hogy ártatlanok. Ebben az esetben a probléma megosztásának lehetősége kínálkozik számukra, ami önmagában is elviselhetőbbé teheti a helyzetet. A fogvatartott pszichológiai és mentális egészségi állapotának felmérése alapján a börtönpszichológus javasolhatja a kórházi beutalót, így az intézet orvosai az Igazságügyi Megfigyelő és Pszichiátriai Rehabilitációs Intézetbe (IMEI) küldhetik a súlyosan elmezavarral küzdő fogvatartottakat. A büntetés-végrehajtási intézetben ugyanis nem specifikus kezelés folyik, hanem terápiás jellegű egyéni és csoportos terápia, amelyen senkit sem köteleznek, hogy részt vegyen.
A pszichózisok börtönben történő kezelése komplex megközelítést igényel, amelyben kulcsszerepet játszik a pszichiátriai ellátás, a kezelési programok és megfelelő környezeti feltételek biztosítása egyaránt. Azon fogvatartottaknak, akik pszichotikus tüneteket tapasztalnak, megfelelő gyógyszereket kell kapniuk állapotuk stabilizálása érdekében. A csoportterápia, a célzott tanácsadás és strukturált napi programok együttesen segíthetnek csökkenteni a korlátozottság érzését és megállítani a mentális hanyatlást.
Felhasznált irodalom:
Piroskáné Hajdu Petra: A börtönpszichológus feladatai
Dr. Bellavics Mária Zsóka: Klinikai profilozás és empíria
BÖRTÖNÜGYI SZEMLE 2015/4.