„A házban már más járt” - Nyolcvan éve indultak el a szerelvények
„Azt hittem, megszakad a szívem.” Ezzel a mondattal emlékezett vissza egy gannai asszony arra a napra, amikor 1946 nyarán szekéren visszatért a faluba, és az utcai ablakon át meglátta: a házban, amelyet családja generációk óta lakott, már idegenek járnak-kelnek. Ez a pillanat - egyetlen ablak, egy nyitva felejtett szoba – többet mond el a magyarországi németek kitelepítéséről, mint bármilyen statisztika.
Nyolcvan évvel ezelőtt, 1946. január 19-én indult el Budaörsről az első kitelepítési szerelvény. A marhavagonok nemcsak embereket vittek magukkal, hanem életeket, emlékeket, évszázados gyökereket. A döntés, amely mögött a potsdami konferencia kollektív bűnösséget kimondó elve állt, közel 186 ezer magyarországi német sorsát pecsételte meg. Köztük voltak Veszprém, és a megye falvainak lakói is.
A Bakony településein élő német családok többsége a 18. század óta élt ezen a vidéken. Erdőt irtottak, földet törtek, templomot építettek. Magyarország volt az otthonuk. Az 1941-es népszámláláson sokan német anyanyelvűnek vallották magukat – nem politikai állásfoglalásként, hanem mert így beszéltek otthon. Kevesen sejtették, hogy néhány év múlva éppen ez a rubrika válik végzetessé.
Városlődön 1946. január 7-én kezdődött el az, amit később sokan csak így neveztek: a megaláztatás időszaka. Ezen a napon indult meg a német lakosság igazoltatása, s ezzel kezdetét vette a zaklatások és kiszolgáltatottság sorozata, amely egészen 1948. január 15-ig tartott. A napokat megelőzően lázas élelemgyűjtés folyt a faluban: húst, szalonnát, zsírt, tojást hordtak össze az igazoltató bizottság ellátására. Az emberek reménykedtek – abban, hogy ha mindent odaadnak, talán maradhatnak. Az első napon az 1–16. házszám alatt lakó családokat idézték be.
Csupán négy család ügyében jutottak dűlőre, ezt követően a még a faluban tartózkodó volt Volksbund-vezetőket hívták be. A hivatalos közlöny szerint a kitelepítendők névjegyzékét a községi elöljáróság állította össze az 1941-es népszámlálás alapján, és egy miniszter által kinevezett, öttagú bizottság dönthetett a mentesítésekről. A gyakorlat azonban másképp festett. Az élelemgyűjtés folytatódott, a bizottsági tagok tivornyáztak, a kétségbeesett emberek pedig egyre inkább megértették: sorsuk már nem a saját kezükben van.
Mindenüket odaadták volna – csak hogy maradhassanak. Ezeket az eseményeket Koppányi István rögzítette később Városlőd kitelepítésének történetében.
1945 és 1946 fordulóján a jogfosztás szinte észrevétlenül vált mindennapossá. Előbb a földet vették el. Aztán megjelentek a listák. Majd az emberek. Voltak, akiket internálótáborba hurcoltak, másokat „málenkij robotra” vittek a Szovjetunióba. Akik visszatértek, hamar megtanulták, hogy hallgatni kell. A beszéd veszélyessé vált.
Veszprém megyében 1946 nyarán és őszén 5 települést érintett a kitelepítés, ők Németország amerikaiak által megszállt övezetébe kerültek, majd 1948 januárjától még 47 Veszprém megyei települést és 10 470 embert űztek el szülőföldjükről. Gannán, Bakonyjákón, Bakonypölöskén, Kislődön és Nagytevelen dobolással hirdették ki a neveket. Sokak számára a templomból kilépve vált világossá: másnap csomagolniuk kell. Egy család annyit vihetett magával, amennyit elbírt. Ami maradt, az másé lett.
A szekerek egymás után indultak a vasútállomás felé. A marhavagonok ajtaja becsukódott, belül sötétség, szalma, bizonytalanság. Nem tudták, hová viszik őket. Akik maradtak, azok sem maradtak érintetlenek. Kényszerlakhely, megbélyegzés, elhallgatott múlt lett az osztályrészük.
Ahogy arról is hallgattak, hogy a Veszprémi Várbörtönben több mint 100 német nemzetiségű ember raboskodott csupán azért, mert Volksbund-tag volt vagy magyarországi sorkatonaként a Waffen-SS-be irányította át a hadvezetés.
Nyolcvan év telt el. A házak egy része ma is áll. A történetek is, mert a kitelepítés nemcsak azok tragédiája volt, akiket elvittek, hanem mindazoké is, akik itt maradtak.
Az évfordulón kiállítással és előadással (A „német ügy” – Volksbundról Tiszalökig) - egybekötött beszélgetésre várjuk az érdeklődőket január 31-én, szombaton 14 órára a Ruttner-ház kávézójába.
Szakértőink érintik egyebek mellett érintik az 1941-es népszámlálást, szólnak a kitelepítésekkel párhuzamosan elrendelt internálásokról is.
(Forrás: Előadások a Veszprém megyei németek történetéről 1946-1948. Veszprém, 1997.)
