A bűn és bűnhődés motívuma Arany János: Tengeri-hántás c. balladájában
Más Arany-balladákhoz hasonlóan a Tengeri-hántás is a bűn és bűnhődés témáját járja körül. A főszereplők a szokásrendet, a hagyományos erkölcsi törvényeket sértik meg, ezért halállal, pontosabban tébollyal és öngyilkossággal kell bűnhődniük.
Hollósy Simon - Tengerihántás
Arany kései balladáiban a népies, babonás kérdésekhez vonzódott. Egyre inkább foglalkoztatta a falusi emberek világa, értékrendje, s előtérbe kerülnek az emberi cselekedetet irányító kiszámíthatatlan, sorsszerű motívumok, az ösztönös, ésszel megmagyarázhatatlan tettek.
Egy nagyon babonás, mítikus világkép bontakozik ki előttünk. A Tengeri-hántás (1877) az első, amely – élő néphagyományra is hivatkoza – nyíltan vállalja a kísértetballada műfaji követelményeit.
Téli estén kukoricát morzsolnak, és a vénasszonyok munka közben kísértethistóriába átforduló botrányos szerelmi történetekről mesélnek. Tuba Ferkó és Dalos Eszti szerelmének tragikusan végződő históriájáról szinte csak odavetett szavakból értesülünk. Ahogy Rónay György szellemesen megjegyzi: a balladai homálytól már alig lehet látni.
A történet szerint Tuba Ferkó, a juhászlegény előbb elcsábítja, aztán elhagyja a szép árva leányt, Dalos Esztit, aki teherbe esik tőle. A leány bánatában és szégyenében öngyilkosságot követ el. A tragikus történet intő példázat, erkölcsi tanítás a fiatalok számára („Ne tegyétek, ti leányok!”) Eszti meggondolatlan volt, amikor az erkölcsi szabályokat megszegve Ferkó szeretője lett, nem számolt a lehetséges következményekkel (elhagyják, sőt teherbe is eshet). Lelki sorvadása és halála sorsszerű büntetésként is felfogható.
Tuba Ferkó pedig, mint annyi Arany balladahős lelkében bomlik meg; felborul a belső egyensúlya, lelkiismeretfurdalása van, hiszen az elhagyott lány a gyerekével együtt meghalt. Ferkó ezt a terhet nem bírja ép elmével elviselni, hallucinációk gyötrik, holdkórossá válik.
Az ő büntetése is halál, amely ez esetben egyfajta erkölcsi igazságszolgáltatásként is felfogható: „Nosza Ferkó felszalad a boglyára, azután a falu hegyes tornyára; kapaszkodnék, de nem éri, Feje szédül: mi nem éri?...”
A Tengeri-hántás c. ballada komor, zord világot mutat be. A balladahősök (valójában hétköznapi kisemberek) bukásának oka a végzet, a kényszerűség, a reménytelenség.
A népi babona kultúra alattiságát, rémületét kiaknázva Arany megteszi az első lépést, hogy minden tételes vallási és filozófiai rendszertől elszakadva a modern ember elidegenedettség-élményét egyfajta mágikus képzeletektől irányított folklórforma segítségével közelítse meg.
Felhasznált irodalom: Nagyjaink, Arany János Dr. Margócsy Klára összeállításában