A bűn és bűnhődés motívuma Arany János: Ágnes asszony című balladájában
A magyar irodalomban a bűn és bűnhődés témakörében az egyik legismertebb alkotás Arany János Ágnes asszony című balladája. Arany virtuóz ebben a műfajban. A balladai homályt és rövidséget kiválóan alkalmasnak találja, hogy egy sötét bűn és sötét bűnhődés legyen a tárgya. Arany balladáiban a bűnhődés többnyire pszichológiai. A bűnös shakespeare-i módon beleőrül bűnébe, és kényszerképzete bűnének örökös szörnyű következménye marad.
A költő egy férjgyilkos parasztasszony megőrülésének történetét adja elő egy következetesen végig vitt naiv, időnként sajnálkozó, majd elborzadó népies hangon úgy, hogy közben tökéletesen ábrázolja annak lélektani folyamatát is.
Ágnes asszony úgy kerül a törvény kezére, hogy a gyilkosság után véres lepedőjét mossa a patakban.
A börtöncella magányában lelki egyensúlya megbomlik, a gyilkosságról magáról megfeledkezik, és rögeszméjévé válik, hogy a lepedőjét fehérre kell mosnia.
A bírák felismerik csendes elmebaját, és elengedik. Ettől kezdve Ágnes asszony élete végéig mossa lepedője rongyait, mint a falu bolondja.
A ballada számos értelmezési lehetőséget nyújt. Köztük a legmélyebb olvasat az, melyben Ágnes asszony több, mint egy közönséges balladafigura, vagy tragikussá színezett anekdota hős – ő maga a bűnbe esett ember jelképe. Vétke, a szerelmi gyilkosságra való felbujtás, illetve az abban való részvétel. Az asszony bíráitól értesül arról, hogy bűntársa és egyben szeretője „maga vallott rá”. A műben egyébként fel nem lépő férfifigura, mint vádló szerepel, azaz az ördög, a Sátán szerepét játssza el. Bűnbe taszítja a „gyönge embert”, azután bevádolja Istennél, hogy így kárhozatra juttassa. Ilyen értelemben a ballada metafizikai játéktérben mozog, tárgya a bűn és bűnhődés, az emberi vétek és az isteni kegyelem dialektikája. Isten voltaképpen megmenti Ágnes asszonyt azzal, hogy őrületet bocsát rá, mert ezáltal lehetősége nyílik a vezeklésre, és talán elkerüli az örök kárhozatot.
Arany bűn és bűnhődés fogalma felette áll a jog által definiálható világon, és a tragikumot a metafizikai világba emeli.
Felhasznált irodalom: Nagyjaink, Arany János Dr. Margócsy Klára összeállításában