A börtönviselt emberek munkaerőpiaci reintegrációja

A börtönökben rend szerint a szabadulás előtti szakaszban egyéni és csoportos fogvatartotti tanácsadást vehetnek igénybe a rabok, emellett készségfejlesztő tevékenységekkel tölthetnek időt, és akár olyan reintegrációs programban is részt vehetnek, melynek keretében pályaorientációs segítséget kaphatnak – ezzel igyekeznek elkerülni a későbbi visszaesést. Minden érdeklődő fogvatartott számára elérhető olyan lehetőség, melynek keretében hatékony megküzdési stratégiák megismerését biztosítják a börtön falain belül, ha kedvük tartja nyelvet is tanulhatnak, vagy akár egy új szakmát. Általában azonban a munkaadók nagy része nem akar felvenni volt fogvatartottakat, mert úgy érzi, ezzel árthat a saját hírnevének. Jellemző, hogy aki korábban hibázott, azt alapvetően kizárja a társadalom, ami pedig egyenes utat jelent a visszaesés felé. A valahova tartozás egy alapvető emberi szükséglet. Azok a szabadultak, akik a börtönből az eredeti közegükbe kerülnek vissza, azért fordulnak nagyon gyakran ismét a bűnözés felé, mert az életben maradásuk érdekében muszáj valahova – esetükben ebbe a konkrét közösségbe – tartozniuk.

A börtönviselt személyek - különösen azok, akik bántalmazott családból származnak - nehezen szabadulnak meg attól a tévesen berögzült mintától, mely szerint az erőszak az egyetlen olyan eszköz, amivel elérhetik céljaikat. A reintegrációs programok pozitív hatásai ellenére a börtönbüntetés után szabadulók számára sokszor nehéz alkalmazkodni a társadalom elvárásaihoz, főleg, ha sok minden változik a világban az idő alatt,illetve a börtön által okozott pszichés hatások, mint a depresszió, továbbra is jelen lehetnek. A börtön a zárt rendszerben, kényszerközösségben való létezés számos olyan hatást gyakorol rájuk, melyek idő közben befolyásolhatják a személyiségüket. A bűncselekményt elkövetett személyek esetében a szégyenérzet és a bűntudat megjelenése nagyon gyors, hatása pedig hosszú távú és kiemelkedő. Amennyiben nincs a háttérben pszichés probléma, a bűnös ráébred arra, hogy cserbenhagyta a családját, és megbánja tettét: a börtönbüntetés után gyakran kíséri őt a bűntudat, ami tovább súlyosbítja pszichológiai terheit. Ugyanakkor, ha egy ártatlan személyt tévesen ítélnek el,később hiába derül ki, hogy nem követte el a bűncselekményt, akkor is ugyanaz a stigma éri őt: a társadalom őt is ugyanúgy börtönviseltként kezeli, nem különbözteti meg a tényleges bűnelkövetőktől, ami szintén hátráltatja a visszailleszkedését és tovább súlyosbítja a helyzetét.

A börtönviselt emberek számára gyakran rendkívül nehéz visszatérni a munkaerőpiacra, mivel a büntetett előélet gyakran súlyos hátrányt jelenthet, különösen a közszférában. A versenyszférában ugyanakkor talán van esély az újrakezdésre, de sokszor a kapcsolati háló és az erkölcsi bizonyítvány hiánya is gátló tényező. Az ilyen jelölteket kimondottan erre figyelve, teljesen szakmai szempontok alapján kellene értékelni: felmérni, a jelenlegi csapatunk elfogadja-e ugyanúgy, mint azt, hogy az illető képes lenne-e szakmailag ellátni feladatait. HR-szakemberként, munkatársként és magánszemélyként bizonyos esetekben teljesen jogos morális kételyeink vannak bizonyos helyzetekkel kapcsolatban, de szakmai helyzetben ezt tudnunk kell háttérbe szorítani. A társadalomnak és a munkaadóknak egyre inkább el kell fogadniuk, hogy a múltbeli hibák nem határozzák meg örökre egy személy jövőjét: egy börtönviselt ember is képes lehet a változásra, amennyiben megfelelő támogatást kap. A társadalmi előítéletek felszámolása és a börtönviselt személyek megfelelő integrációja érdekében elengedhetetlen, hogy a munkaerőpiac se ítélje el és zárja ki őket a kiválasztási folyamatból kizárólag a múltjuk alapján.

Felhasznált irodalom:

Galambosi Eszter: „Nincs rossz ember, csak olyan, aki rosszat tett” – Közös ügyünk a reintegráció (Nők Lapja, 2013.) - https://www.noklapja.hu/aktualis/2023/09/15/riport-borton-partfogo-felugyelo-pszichologus-elitelt-bunozo-stigma-tarsadalom/