NINCS MÁR ITT DOLGOM SEMMI

Nincs már itt dolgom semmi. Érzelmek, sorsvariációk egy felvonásban. A kislődi irodalmiszínpad előadása a magyarországi svábok kitelepítésének 80. évfordulójára. Szereplők: Vendég: Domján Gábor, Öregasszony: Kisné Lovasi Mária, Férj: Simon Lajos, Narrátor: Kaszásné Lovasi Lívia. A rendezvény vendége a darab szerzője, Balogh Róbert

Időpont: 2026. február 28. (péntek) 15:00 – 17:00   

Időtartam: 90 perc  

Korosztály: fiatalok és felnőttek 

Programdíj: nincs 

Helyszín: a Ruttner-ház kávézója (8200 Veszprém, Jókai utca 8.) 

A szerző előszava: 

Kedves Néző! Ez egy sűrű szövésű darab, része egy olyan családregénynek (Schvab evangiliom), amit évtizedek óta írok, alakítok. Mint minden magyarországi német családban, a miénkben is vannak sebek. Olyan dolgok, amiről nem, vagy csak alig-alig beszéltek a felmenőim. Ilyen volt például a kitelepítés. A nagyszüleim ezt fiatal felnőttként élték meg, de mire én kamaszként elkezdtem értelmezni a családon belüli viszonyokat, addigra már jobbára csak hallgattak erről. De ez a hallgatás a fájdalomról szólt, hallgattak, mert ez a fájdalom olyan volt, mint amit egy nem kiműthető, betokosodott repesz okoz a testben, meg kellett tanulniuk úgy mozogni, hogy ne, vagy hogy minél kevésbé fájjon, hogy élni tudjanak, de éppen ezáltal befolyásolta még inkább az életüket. Mi, unokák, nagy csöndeket kaptuk. Időnként mégis kiderült valami, például az, hogy nagyapám nem köszönt soha valakinek a faluban, vagy ha a temető felé sétáltunk, miért megyünk át a rosszabb járdára mindig ugyanaz a ház előtt. De csak azért szólaltak meg, mivel már gyerekként is kérdezősködtem, hát megtudtam, azt a házat vették el a családtól a Kitelepítéskor. Többször kértek már arra, hogy írjak egy olyan darabot a regényeimből, ami kis helyen, néhány ember szereplésével bemutathatóvá teszi azt a feszültséget, amit a kitelepítés okozott. Még emlékszem arra az érzésre, amikor bevillant, hogyan lehet elmesélni ezt a történetet. Egy konyhába tereltem három embert, akik maguk sem tudják, hogy közöttük mekkora feszültség lappang. Kérem, készüljenek fel arra, hogy egy érzelmi hullámvasútra ültek fel! Valaki talán nevetni fog, valaki talán sírni. A darab alcíme nem véletlenül az, hogy „érzelmek, sorsvariációk egy felvonásban”, a szöveg értelmezhető egymásra épülő jelenetek sorának is, de ugyanannak a szituációnak a változataiként is felfogható, azaz mi minden történhet, ha egy idegen bekopog önökhöz. Helyezkedjenek el kényelmesen, mindjárt kezdünk!” (Balogh Róbert)

Illusztráció: Márkói német család /Laknerné Léber Katalin családi gyűjteményéből/