A börtön, ahol a rabok saját törvényeik szerint élnek

A San Pedro börtön egy sajátos mikrokozmosz, ahol a rabok önállóan szervezik meg mindennapi életüket, és saját társadalmi struktúrákat alakítanak ki, amelyek jelentősen eltérnek a hagyományos börtönrendszerektől. Kinézetre sem hasonlít egy büntetésvégrehajtási intézetre, olyan, mintha egy kisebb, fallal körülvett városrész lenne – egy város közepén. A börtönt eredetileg 600 fogoly befogadására tervezték, jelenleg azonban közel 3000 embernek adnak otthont az épületek. A fogvatartottak kötelesek megvásárolni vagy bérelni saját cellájukat, mintha lakásokat vennének bérbe, és sokan családjukkal, gyermekeikkel együtt laknak az intézményben. Figyelemre méltó és egyedülálló a börtön belső gazdaságossága is, mivel a fogvatartottak különféle foglalkozásokat végeznek, többek között fodrászként, boltosként és étteremtulajdonosként dolgoznak. A börtön területén piacok, éttermek és egyéb különböző szolgáltatások találhatók, amelyeket maguk a fogvatartottak üzemeltetnek. A bűnelkövetőkhöz beköltöző családtagok is dolgozhatnak, szórakozhatnak, a gyerekeknek pedig iskola is működik a falak között. 

Ami még ijesztőbb és megdöbbentőbb ezzel az intézménnyel kapcsolatban, hogy belül nem védik őrök a helyszínt és nem felügyeli senki a rabokat. Teljesen magukra vannak utalva, saját szabályaik szerint élnek, és az igazságszolgáltatás, büntetés is rajtuk múlik. A hierarchia kialakítása során is azt tesznek egymással, amit akarnak, senki sem ró ki rájuk súlyosabb büntetést, ha megverik, vagy esetleg megölik társaikat, a falakon belüli területet pedig szinte elárasztják a drogok. Gyakran előforduló eset, hogy a szexuális bűnelkövetőket már az érkezésükkor megverik, bántalmazzák, megölik – ők azok, akiknek soha nem jár második esély ebben a sajátos rendszerben. 

Korábban az illegális turizmus virágzott ebben a környezetben; túrákat szerveztek a látogatóknak, sőt néhányan a börtön szállodájában is megszállhattak. A La Paz belvárosának szívében található, csupán egy fallal körülhatásolt börtön a Lonely Planet útikönyveiben kiemelt turisztikai célponttá változott. A látogatóknak belépődíjat kellett fizetniük, és bizonyos esetekben, ha úgy döntöttek, hogy hosszabb ideig maradnak, szocializálódtak a fogvatartottakkal. Ez a gyakorlat azonban 2009-ben megszűnt, miután a hatóság több kifogásolható eset miatt közbeavatkozott a helyszínen. 

Rusty Young, egy ausztrál író a börtön egyedülálló környezetét örökítette meg 2002-ben megjelent "Marching Powder" című könyvében. Az elbeszélés Thomas McFadden, egy brit-tanzániai férfi igaz történetét meséli el, akit La-ban tartóztattak le a repülőtéren 1996-ban, miután öt kilogramm kokaint fedeztek fel a poggyászában. Young, aki hátizsákos utazóként érkezett Dél-Amerikába, hallott McFadden által szervezett illegális látogatásokról, és eléggé felkeltette az érdeklődését ahhoz, hogy La Pazba utazzon, ahol részt vett az egyik ilyen túrán. A két férfi között barátság szövődött, és Young három hónapot töltött a börtönben, és McFaddennel egy cellában, aki folyamatosan osztotta meg vele tapasztalatait.  

Az önigazgatású börtönök pszichológiai hatása jelentősen eltér a hagyományos büntetésvégrehajtási- és javítóintézetekétől, elsősorban a társadalmi struktúra, az autonómia és a közösségi élet eltérései miatt. A hagyományos börtönökben a fogvatartottak szigorú szabályoknak és hierarchiának vannak kitéve, ami gyakran pszichológiai elszigetelődéshez, személyiségtorzuláshoz és erőszakhoz vezet. Ezzel szemben a San Pedro börtönben elítéltek viszonylag nagyfokú autonómiát élveznek, saját szabályrendszerük szerint élnek és dolgoznak, és még a családjukkal is eltölthetik az időt. Ez a környezet csökkentheti a börtönpszichózis és a depresszió valószínűségét, mivel a fogvatartottaknak több lehetőségük van az önállóságra és a célorientált tevékenységekre. Egy másik kritikus megkülönböztetés a felelősségérzetben rejlik: a hagyományos börtönökben a fogvatartottak nem hozhatnak meg fontosabb önálló döntéseket, így gyakran elveszítik döntéshozatali képességeiket, ami hosszú távú passzivitáshoz, tanult tehetetlenséghez és rehabilitációs, reintegrációs kudarcokhoz vezethet. A San Pedro börtönben azonban a fogvatartottaknak aktívan részt kell venniük megélhetésük biztosításában, akár munkájuk, akár életkörülményeik fenntartása a cél.  

Ennek ellenére ez a rendszer egyedülálló pszichológiai kockázatokat is rejt magában. A belső hierarchia és a fogvatartottak saját törvényei által befolyásolt, formális biztonsági struktúra hiánya miatt az erőszak és az igazságtalanság új formái jelenhetnek meg. A börtönben kevesebb anyagi forrással vagy alacsonyabb társadalmi státusszal rendelkező fogvatartottak kiszolgáltatottabbá válhatnak a tehetősebb és befolyásosabb fogvatartottakkal szemben. A kérdés az, hogy hosszú távon melyik rendszer segíti jobban a rabokat abban, hogy visszatérjenek a társadalomba, és elkerüljék a visszaesést? 

Felhasznált irodalom:

Bolivia's San Pedro 'tourist prison', 20 years on (BBC news, 2017.) 

7 News Spotlight: Inside the jail where prisoners rule and families move in (https://www.youtube.com/watch?v=_z5odzXccDo) 

Peter Bertus-Barcza: Bolíviában működik világ legbolondabb börtöne (National Geographic, 2009.) 

A law unto themselves: San Pedro prison in La Paz, Bolivia (Architectural Review, 2018.)